Klarissza Blogja

Egy baba naplója, nyílt levél az Anyukámhoz…

Minden anyukának, aki, egy kis kikapcsolódásra vágyik… 🙂




A kismamának minden oka meglehet az elégedettségre: a kisbabája, a szeme előtt cseperedik, napról napra megörvendezteti őt valami újdonsággal – a kívülállók számára paradicsomi állapotnak tűnhet ez az időszak. Néha mégis talán egyhangú, úgy érzik/elhiszik, hogy kötelességszerűen boldognak kell lenniük, és lelkifurdalásuk van, ha mégsem egészen így éreznek. Csak az tudja, miről van szó, aki maga is tapasztalta, mekkora változást hoz életébe a pici lény. Van, aki magának sem meri bevallani, milyen jólesne néha a régi függetlenségnek akár csak parányi morzsája is…


Most elolvashatjátok egy baba naplóját, melyben sok mindenre fény derül, a mindennapok forgatagában, természetesen humorosan… 🙂

 

 


Drága Anya, Mami, Anyu vagy néha csak Mam’!


Oké-oké, még nem vagyok a szavak embere, de hát mit vártok tőlem?
15 hónapos vagyok, – persze egy zseni -, de azért csak nem lövöm el az összes patronom ilyen fiatalon. Meg akarom várni, amíg összepisilitek magatokat az örömtől, amikor kimondom AUTÓ. Milyen egyszerűek a felnőttek, TE JÓ ÉG.

Szóval most figyelj rám, mert beszélnünk kell. Mint baba a felnőttel. És igen, jobb lesz, ha most elteszed a telefonod, lejössz a facebookról, és leülsz szépen a szőnyegre. Mami, fontos mondanivalóm van. Nem kertelek, kimondom.
Az, hogy egy élő zombi vagy, nem az én hibám. Hogy is gondolod, hisz én csak egy ártatlan, tökéletes, tévedhetetlen baba vagyok. De elárulok egy titkot. Nem is a Tied… Ez átmeneti állapot.

Hidd el, nekem sem könnyű. Fel kell kelnem reggel, elindítani a napot, pedig egész éjjel nem aludtam, mert azon voltam, hogy téged szórakoztassalak, meg apát, és a szomszédokat. Jó, az egész házat. Szóval az ébredés, az egész napos játék, a Sütifaló, a Tanulóasztal, meg a sok borzadály, amit összevásároltok nekem, kimerítő. Jófejek vagytok, de tényleg nem kellene. Ezerszer elsírtam már, hogy beérem egy konnektorral, egy lakáskulccsal, meg egy fiókkal. Nem értem miért töritek magatokat.

Nézzük csak egy napomat. Játszom, eszem, aztán alszom. Aztán kezdem újra. El tudjátok képzelni mennyit, kivesz az emberből? És mindennap ugyanez a menetrend. Én megértem, hogy fáradtak vagytok, de mit szóljak én? A kisbabák élete sem fenékig tejfel. Van róla fogalmatok mennyi energia kitalálni, hogy éppen milyen rosszaságot csináljak? Vagy, hogy, hogyan juttassam le a borsófőzeléket a lehető leghamarabb a padlóra? És mit tegyek, ha a karjaidban érzem magam a legjobban? Onnan látok mindent, és ott vagy hozzám a legközelebb. Nehéz vagyok, na, de hát az élet sem könnyű. És néha csak úgy nyafogok, mert kedvem van. Tudom, hogy ez idegesít téged a legjobban. De hát nem tudok mit tenni, csinálnom kell, mert van, hogy nekem is rossz napom van. Mondjuk azért, mert nem aludtam egész éjjel.

De Mami, tegnap láttam valamit. Valamit, amit igyekeztél titkolni, mert hiába gondolod, hogy – egyik fülemen be, a másikon ki-, azért én mindennel tökéletesen tisztában vagyok. Láttam, ahogy beosonsz a fürdőszobába, és hallottam, hogy kikiáltod nekem: – Máris jövök kicsim, és játszunk tovább.
Nem csuktad be az ajtót. Sosem szoktad. Szeretek veled menni a wc-re. Biztonságban érzem magam, és tök vicces letekerni az egész wc papírt, amíg pisilsz. Szeretem, hogy oda is magaddal viszel. De most nem vittél. Egyedül mentél. És olyat tettél, amit előtte még sosem. Apró léptekkel közelebb merészkedtem, és egyszer csak megláttalak. Sírtál. Ott álltál a kádnak támaszkodva és potyogtak a könnyeid. Hirtelen észrevettél, megtörölted a szemed, és az égig emeltél.

Mami, én tudom, hogy fáradt vagy, és kimerült. De hidd el, én nem haragszom rád ezért. Te erőn felül próbálkozol, teszel, és küzdesz. Ételt adsz, játszol velem, simogatsz, megölelsz, ha fáj valamim. És mindig ott vagy, ha szükségem van rád. De azt is tudom, hogy te is ember vagy. Persze elsősorban Anyuka, az én csodálatos Anyukám, de Nő is vagy. És ettől nem foszthatod meg magad. Nem fogok megharagudni, ha néha a Nagyi vigyázz rám, vagy Apa. Mondjuk, inkább legyen a Nagyi, mert ott aztán patakokban folyik a csoki… 🙂

Tudom, hogy néha szükséged van pihenésre, ezért ígérem, teszek egy kísérletet ezzel az “éjszakai átalvós” dologgal is. Nem tudom, miért csinálnak olyan nagy dolgot ebből a szülők. Mindegyik gyerek tudja, csak maximum nem akarja. Na és? Csak hidd el, egyszerűen annyi érdekes dolog forog a fejemben. Kivel osszam meg, ha nem veled. Próbálkozom az evéssel is, de a brokkoli, a répa, meg az a szörnyűség, amit ti felnőttek csak tökfőzeléknek hívtok, egyszerűen felháborító. Hát mi vagyok én, valami takarmány állat? De rendben csak a Te kedvedért igyekezni fogok. Igyekezni úgy a pólóm alá rejteni, hogy ne vedd észre. 
Akkor sem fogok neheztelni, ha délután lefekszel velem aludni egy kicsit, és nem mosogatsz. Nekem így is tetszik a lakás. A káosz pedig úgyis a zsenik rendje. Ezt ugye nem kell magyaráznom.
Látom ám néha, hogy majdnem elbóbiskolsz a vonatpálya építése közben, de muszáj, hogy nyúzzalak egy kicsit, ettől érzem igazán, hogy velem vagy.

Láttam a régi fotókat is. Ott virítanak a falon. Nézem a csodálatos utazásaitokat apával. Fiatalok voltatok és szabadok. Akkor még nem voltam veletek, de ígérem, nem kell erről lemondanod. Pár év és együtt mehetünk, az lesz ám az igazi kaland… 🙂

Mami, nem kell, hogy lelkiismeret furdalásod legyen. Nem vagy rossz Anya! Tényleg. Őszintén.
Nyugodtan menjetek néha moziba, vagy vacsorázni. Vagy csak szaladj el fodrászhoz.
Hidd el kérlek, Te tökéletes vagy. Tökéletes Anyuka. Tökéletes Felnőtt. Tökéletes Nő. Nekem biztosan. Kérlek ne feledkezz meg magadról. Ha te jól vagy, akkor vagyok boldog igazán én is. Egy óra nem a világ…
Tudod, én itt leszek… Itt várok rád…”


Forrás: facebook/Meseország Bababolt

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!